A konténerek tartalmát élelemért vizsgáló kerékpáros szegény embert is várta, örömmel üdvözölte, mint senki más a faluban, néhány szót és egy száraz zsömlét minden alkalommal kapott ajándékba. Mégsem volt elhízva, hiszen nagy területet járt be, sokakkal játszott és velünk is órákat túrázott az erdőben. Ivartalanítva volt, nem vett részt a nemek csatáiban. A pihenő idejét és az éjszakákat a házikójában töltötte, példásan őrizve otthonát. Azt hittem minden ellen oltva van, a gazdi nénije nagyon óvta a kóroktól, még Lyme oltása is volt, emellett precízen féregtelenítve és bolhátlanítva. Ami vele megtörtént azt álmodni sem mertem volna.
A szomszéd, babakocsit toló kismamát kísérte az egyetem postájára. A portán pöffeszkedő őrtől nyaktól lefelé mindenki bemehet oda, az alacsonyabb autókat sem veszi észre, olykor tülkölni kell, hogy méltóztasson sorompót emelni. Így Füles is bejutott az egyetem magán területére, melyet félkatonai szervezet őriz látszatra. Az események felgyorsultak, hiszen a parkban már több kutya összegyűlt évi rendes ösztöneit kiélni. Ezt megakadályozni riadóztatták az őrséget, akik a szelídebbjét bezárták egy raktárba. Valószínűleg így került Füles rabságba, nyakörvén jól látható telefonszámmal, melyet azóta sem hívott senki. A nyomozásom annyit derített ki, hogy a sintér nem vitte el.
Nem képzelet szülte, amit mesélek. Az egyetem egyik dolgozója cica barát és a parkban bujkáló macskákat etette. Az éjszakai őrök reggelre az irodája ajtaja elé rendszeresen néhány macska hullát raktak.
Néhány éve hajnalban géppisztolyropogást hallottunk az egyetem fölötti erdőből. A férjem szólt a polgárőrségnek, de azt mondták magán erdő, még vadászati tilalom idején sem intézkedhetnek. Amióta nyomorékká lőttek egy embert az egyetemen és elfogták a tettest, nem verték fel az erdő csendjét géppisztollyal.
Hogyan végezte Füles és társai? Vad kutyákkal tépették szét vagy golyó általi szebb halált érdemelt a világ legjobb szociális munkása? Nem árulják el, hallgatnak, az állásukat féltik.
Ősszel néhány napot Horvátországban pihentem. A kemping parkjában mókusok szaladgáltak, cicák kószáltak, és játszadoztak egymással és velünk, turistákkal. Az állataikkal nyaralóknak hatalmas tengerparti rész volt táborhelynek kijelölve, de bármerre sétálhattak kedvenceikkel. Nagyon jól éreztem magam ezen a tökéletes állatbarát helyen. Az egyetem területe is lehetne hasonlóan idilli, csupán kis szeretet és megértés kellene hozzá, nem fontos a szenteknek és a gyengéknek mindig vértanúvá válni.
Dr. Varga Noémi